Adony szülöttei

nemes Baur Nándor m. kir. tábornok  

A Fejér megyei Adonyban született 1876-ban. Hadapródiskolát Nagyszebenben végzett 1897-ben. A világháború alatt a 83. gyalogezred, valamint a 33. rohamzászlóaljnál teljesített szolgálatot, mint százados és őrnagy, század-, zászlóalj-, ezred- önállócsoport- (Baur-gruppe) és végül rohamzászlóaljparancsnok, melynek során 1914 november 18-án a Suloszowai ütközetben súlyos haslövést szenvedett.

Részt vett a nagyobb harcokban, Lublinnál, a gorlicei áttörésnél, Alexi-niecnél, Zwyczinnél, Batkownál, 1917 júliusig. Caporettoi áttörésnél és a Piave-i offenzivában 1918 június 15-ig, melyeken kívül még 48 ütközetben vett részt. Legendás hírét nem csak hősies bátorságának, hanem beosztottaival való atyai bánásmódjának köszönhette, akik mindig a legnagyobb szeretet és odaadás hangján emlékeztek rá, „Baur kapitány úr”-nak nebezték. Magyarország Főméltóságú Kormányzója a nemzeti hadseregbeli érdemeiért 1928 januárban a II. o. Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Háborús kitüntetései: Lipótrend lovagkeresztje, III. o. Vaskoronarend, III. osztályú katonai Érdem Keretszt, Ezüst Sign. Laudis egy pánttal, Bronz Sign. Laudis valamennyi hadiék. és kardokkal, békebeli bronz Sign. Laudis, K. cs. k., Seb. Érem 1 sávval, H. E. É. II. o. német vaskereszt és több szolgálati és jubileumi emlékérem. 1918. júl. 15-én a szerencsétlenvégű Piave offenzívánál olasz fogságba esett, ahonnan 1920 augusztus 20-án jött haza. Ezután a nemzeti hadseregben teljesített tovább katonai szolgálatot, mint a Szombathelyi 5. honvédgyalogezred II. zászlóaljának parancsnoka, majd 1924-ben a nyíregyházi 12. honvédgyalogezred parancsnokává nevezték ki. 1926-ban a pécsi 4. vegyesdandár parancsnoka, majd 1928-ban a Debreceni kerület testnevelési felügyelője lett. 1928 novemberben nyugállományba helyeztték. Neje: csikcsatószegi Péterffy Erzsébet.

Bálint Ágnes (Németh Sándorné) meseíró

1922. október 23-án született Adonyban.  Édesapja Bálint Lajos, édesanyja Müller Sarolta. Öt évesen megtanult olvasni, első olvasmányai nagy hatással voltak rá. Hat éves korától írt és rajzolt meséket , melyek 12 éves korától már meg is jelentek.  14 éves volt, amikor folytatásokban közölték első meseregényét a Fáni, a modern tündér-t.

Tanulmányait Székesfehérvárott, utána Budapesten az Angolkisasszonyoknál végezte, majd Bécsbe ment rajzot tanulni. 1941 -től folyamatosan mesekönyveket írt, az  Elvarázsolt erégkisasszonyt, majd a Cimborák-at. 1944-ben férjhez ment Dr. Németh Sándorhoz és megszülettek lányai Ágnes és Anna.

1958-ig a külkereskedelemben dolgozott, utána az MTV-nél.  Az esti mesék  felolvasásait bábjelenetekkel színesítő ötlet tőle származott. 1961-től lett a gyerekek kedvence a Mi újság a Futrinka utcában? Neki köszönhető a Tévé Maci és a Cicavízió monoszkópja is. 1965-től 1986-ig főmunkatárs volt. Ő indította el a televízió esti gyermekműsorait és 1967-ben a népszerű Kuckó címû ismeretterjesztő sorozatot. Köteteit számos nyelvre lefordították.
Legnépszerűbb művei: Foltoskönyökű – meseregény, 1962; Fáni, a modern tündér – meseregény, 1963; Mazsola – mesekönyv, 1966; Mi újság a Futrinka utcában? – meseregény, 1966; Megint Mazsola – mesekönyv, 1966; A szitakötők szigetén – mesék, 1969; Brúnó kapitány – verses képeskönyv, 1970; Mazsola és Tádé – képes mesekönyv, 1971; Frakk, a macskák réme – gyermekregény, 1973; Iskola a faliszekrényben – mese, 1975; Labdarózsa – gyermekregény, 1976; A repülő dívány – ifjúsági regény, 1977; Szeleburdi család – ifjúsági regény, 1977; Hajónapló – ifjúsági regény, 1978; Az elvarázsolt egérkisasszony – gyermekregény, 1979; Frakk és a foci – gyermekregény, 1979; Koránkelő darázs – ifjúsági regény, 1979; Mazsola – képes mesekönyv, 1980; Jó éjszakát, Maci! – képes mesekönyv, 1981; Labdarózsa lámpája – gyermekregény, 1981; Hol a cica? – képeskönyv, 1982; Lepke az írógépen – gyermektörténetek, 1982; Bari, bari bárány – képeskönyv, 1983; Egy egér naplója – mese, 1983; Én vagyok a Tévémaci – mesék, 1983; Micsoda pók a vízipók! – mesék, 1985; Tündér a vonaton – mese, 1986; Madárfürdő – ifjúsági regény, 1988; Duruzsoló – mese, 1989; Gücülke és cimborái – meseregény, 1989
Elismerései: 1975 József Attila-díj, 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetés, 2000-ben Szent Imre díjat kapott, szülővárosa pedig Adonyért emlékéremmel tüntette ki.

2008. október 24-én, egy nappal 86. születésnapja után elhunyt. 2008. november 5-én a Farkasréti temetőben vettek tőle búcsút.

Csillag Teréz, eredetileg Stern
(Dunaadony, 1862. augusztus 17. – Budapest, 1925. július 9.) színésznő.

1879-ben a Színiakadémia elvégzése után a Nemzeti Színház szerződtette naiva szerepekre, ahol főleg népszínművekben aratott sikert. Keglevich intendánssal való ellentéte miatt 1898-1901-ig a Vígszínház társulatához került, de utána ismét, nyugdíjazásáig a Nemzeti Színháznál volt, melynek 1909-ben örökös tagja lett. 1901-től 1925-ig a Színiakadémián színészetet tanított. A huszas években a tehetséges és szorgalmas diákok támogatására alapítványt hozott létre. A századforduló legtehetségesebb naivája volt, de ugyanolyan szívből játszotta a temperamentumos fiatalasszonyokat, vagy a bájos öregasszony szerepeket is. Sikereit vígjátékokban és francia szalondarabokban aratta.

Főszerepei: Cyprienne (Sardou–Najac: Váljunk el!); Márta (Csiky G.: A nagymama); Katalin (Sh.: A makrancos hölgy); Ágnes (Molière: A nők iskolája); Szentirmayné (Herczeg F.: A dolovai nábob leánya); Dajka (Sh.: Rómeó és Júlia).

Schöpflin Aladár így írt róla: „Friss volt, élénk, kedves, humorral teli, – ugyanaz a Csillag Teréz, aki valamikor, fiatal korunkban a friss, élénk, kedves fiatal lányokat játszotta, csak éppen a haja őszült meg. Az a fajta művésznő volt, aki nem színészi eszközeinek nagyvonalúságával, stílusának kidolgozottságával, a művészet öntudatos fogásaival dolgozott, hanem emberi lényének szeretetreméltóságát és báját vitte a színpadra és ott is tulajdonképpen csak azt folytatta, amit az életben csinált…”

Csillag Teréz sírja Budapesten található a Kerepesi temetőben.

Források:

  • Magyar Színházművészeti Lexikon
  • Főszerkesztő Székely György Akadémia Kiadó Budapest, 1994.
  • Nyugat (1925. 14-15. szám)

Bővebben az Interneten: Csillag Teréz

Ekkert László gyógyszervegyész

(Adony, 1861. szept. 9. – Bp., 1942. márc. 6.)

Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, 1881-ben gyógyszerész oklevelet szerzett, 1889-ben doktori szigorlatot tett.

Than Károly mellett az I. sz. Kémiai Intézetben, mint gyakornok működött, később előadó, majd laboratóriumivezető asszisztens, 1909-ben adjunktus, 1931-ben c. ny. rk. tanár lett. 1933-ban nyugalomba vonult. Értékes analitikai kémiai kutató és irodalmi munkássága.  A szalicilsav meghatározását dolgozta ki brómozással kálium-bromát és kálium-bromid segítségével. A Mária-Pócson található könnyező kegykép vizsgálatában részt vett, és szakártői véleményt adott annak kémiai-fizikai manipuláció-mentességéről. – Fő művei: Qualitativ és quantitativ kémiai analysis (Bp., 1919); Erkennung organischer Verbindungen im Besonderen von Arzneimitteln (Stuttgart, 1933). – Irod. Szebellédy László: E. L. emlékezete (Magy. Gyógyszertud. Társ. Ért. 1942); Gáspár Margit: A magyar kémiai irodalom bibliográfiája (I–II., Bp., 1957–58).

Faragó Ödön színész, rendező, színigazgató

(Adony, 1876. július 21. – Budapest, 1958. július 28.)

A Fejér megyei Adonyban született, 1896-ban végezte el a budapesti Színművészeti Akadémiát. Vidéki színházakban játszott, a kor neves színigazgatóinál – Rakodczay Pál és mások – kezdte pályáját. Nyíregyházán játszott először, majd Szeged (1897, 1903–05), Budapest (Tarka Színpad – 1901, Magyar Színház – 1902, Népopera – 1913), Debrecen (1901–02) pályájának főbb állomásai. 1905-től Kassán színész és rendező, 1910-től Kolozsvárott főrendező, itt magánszíniiskolát is vezetett. Faragóra döntő hatást gyakorolt a kolozsvári színházban töltött időszak.

Kolozsvári működése alatt a Színészek Egyesületének ösztöndíjasaként rövid külföldi tanulmányútra utazott, melynek során Bécs, Salzburg, München, Nürnberg, Frankfurt, Köln, Berlin, Drezda és Prága színházi életével ismerkedett meg. 1912-ben Impresszióim című munkájában számolt tanulmányútján valamint vidéki működése alatt szerzett tapasztalatairól.

1913-ban Faragó elnyerte a kassai Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázatot. Nagy tervekkel vágott neki kassai megbízatásának, az I. világháború viszont keresztülvágta elképzeléseit, sőt, 1919-20-ban a társulat sorsa is kérdéses volt, mivel a város az újonnan alakuló Csehszlovák Köztársaság része lett, az új hatalom pedig megnehezítette a magyar színházak működését – például alacsonyabb állami támogatásban részesültek, mint a szlovák nyelvű színházak és társulatok. A szlovákiai magyar színházak 1920-as összevonásakor – egy színigazgatói poszt lett a kettő, a pozsonyi és a kassai helyett – Faragó megpályázta az összevont igazgatói posztot és azt el is nyerte. Ezt a funkcióját 1923-ig töltötte be, miután koncessziója lejárta előtt váratlanul pályázatot írtak ki az igazgatói helyre, melyet Földes Dezső nyert meg. 1924-ben Földes távozott az igazgatói székből, amelybe újra Faragó tért vissza. A posztot 1926 októberéig töltötte be, amikor lemondott hivataláról és Szegedre távozott. Szegeden viszont csak egy évig vezette (igazgatóként) a társulatot, 1927-től Budapesten az Andrássy úti színház főrendezője lett, majd a főváros csaknem minden magánszínházában megfordult mint színész. 1945-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt.

Herz Dávid képzőművész

(Adony, 1844. március 9. – Budapest, 1931. július 7.)

1861 őszétől a bécsi képzőművészeti akadémián tanult, 1866-tól kezdve több mint fél évszázadon át Pápán rajzpedagógusként tanított a református főiskolán, majd az állami polgári leányiskolában. 1875-ben a városi ipari rajziskola tanára lett, ahol 1895 és 1909 között igazgatóként is működött. Jelentős érdemei voltak az 1911-ben megnyílt Anna téri ipariskola létrehozásában és működtetésében.

Elsősorban arcképfestőként ismert, de egészalakos portrékat, oltárképeket is festett. A Református Gyűjteményekben őrzik Bocsor István és Tarczy Lajos professzorokról készített mellképeit, a Gróf Eszterházy Károly Kastély- és Tájmúzeumban pedig négy festménye található (köztük önarcképe, melyet 1930-ban festett). Ő készítette el Zimmermann János, Kossuth Lajos, Vaszary Kolos és Jókai Mór díszpolgári oklevelét, Mészáros Károly polgármester és Baráth Ferenc 48-as honvédszázados arcképét, Pap Gábor, Antal Gábor, Kerkapoly Károly, Vály Ferenc valamint Zimmermann János egészalakos képét. Az 1881-ben megnyitott pápai színház számára díszleteket és függönyöket festett, számos freskója díszítette a régi zsidó temető ravatalozóját – ezek sajnos a második világháború során elpusztultak. Festményei a városháza, a kaszinó, a Nőnevelő Intézet, a Takarékpénztár és a Kollégium épületében voltak kifüggesztve. 1885-től festményeivel fővárosi tárlatokon is részt vett. 87 éves korában hunyt el, a Farkasréti zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra.

Források:

Veszprém megyei életrajzi lexikon. (Főszerk. Varga Béla) Veszprém, 1998. 215-216. p. – 2. Pápai pedagóguslexikon.

Virtuális festménymúzeum.

(Főszerk. Tungli Gyula) Pápa, 1997. 49-50. p. – 3. Gróf Eszterházy Károly Kastély- és

Tájmúzeum katalógusa. (Pápa, Várkastély)

Láng Jehuda 1972. 85. Művészeti Lexikon 1981. III. 376.
Szalai Antal: Adalékok a pápai autonóm ortodox izraelita egyházközség életéből (kézirat, Pápa, 1994)

Kóta Dénes Zsolt padagógus, festő, író, költő

Adony, 1949.május 5. – Dunakeszi, 2008. július 6.

1949. május 5-én Adonyban született a Petőfi u. 13-ban mely nagyszülei, Pálmai János és Gévai Rozália háza volt. Apja Kóta István, előbb hajón dolgozott, majd ács, később építésvezető, édesanyja Pálmai Irén adminisztrátor volt. Óvodába és általános iskolába Adonyban járt, tanította Gáborfi Lajos, osztályfőnöke Olasz Papp Sándorné volt. 30 fős osztályban végzett. Képzőművészet iránti fogékonyságát rajztanára, Kovács László alapozta meg, akit első mestereként jószívvel emlegetett. A nyarak főként unokatestvére, Illyés Bandi társaságában teltek, míg a hétköznapokban legjobb barátja osztálytársa, Horváth Laci volt, akivel egy napon születtek. 1963-tól a székesfehérvári József Attila gimnáziumban tanult, osztályfőnöke Mohácsy Károly nagy hatással volt rá. Érettségi után Pécsre felvételizett, ahol 1972 – ben földrajz – rajz szakos tanári diplomát szerzett. Tésre került, ahol tanított, festett, írt, és „csodálta a világot”. 1973-ban megnősült, felesége Galántai Erzsébet, gyermekei Veronika és Diána. 1977-1997-ig iskolaigazgató, alpolgármester, megbízott polgármester, a Tési Hírmondó szerkesztője volt. 1998-tól tanárként dolgozott a várpalotai 9. sz. majd Vásárhelyi András Általános Iskolában.

Elindítója volt a Tési fennsík tájvédelmi körzetté nyilvánításának, alapító tagja a Palotai Alkotók Körének. Több egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek alkotásai. 1988-1996 között a Veszprém megyei Pedagógiai Körkép szerkesztőségének tagja volt.

Pedagógiai tárgyú írásai jelentek meg a Köznevelés, Új Pedagógiai Szemle, Embernevelés, Pedagógiai Körkép című folyóiratokban. Szépirodalmi írásait a CET, Új Horizont, Magyar Napló, Árgus jelentette meg. A Bakonybalatoni kalendáriumban, Fejér megyei Hírlapban, Pannon Naplóban, Várpalotai Újságban, a Hetedhéthatár című pécsi közéleti magazinban novellái, elbeszélései több helyütt saját illusztrációival olvashatók. A Hetedhéthatár című lapban 2004-től 26 írása jelent meg.

Kóta Dénes végül visszatért gyökereihez, őseivel együtt nyugszik az adonyi temetőben. Közeli és távolabbi  barátai elismeréssel és tisztelettel emlékeznek rá.

„Festő volt valójában (mint tréfálkozó öniróniával mondta: a 90-es években nem futotta drága festékre, ezért egy időre szépprózára adta a fejét), irodalmi remekeinek közegén is átütnek a színek és fények, festői hangulatok.”

Kötetei:

“A szitakötő” (novelláskötet, írta és illusztrálta) Veszprém, 1997.

“Kereslek”(verseskötet) (bemutatóról kép) 2008.

Kóta Dénes: Cinke díszek (Megjelent a Hetedhéthatár 2004. december 17-i számában)

Fehér toll pihe hó
Űrkristályok csöndben szállnak
Ágon fölfújt cinke díszek
Itt-ott kutyák mélán állnak.

Rozzant öreg csizma csikorog
Szép lány hulló hótól hunyorog
Puha lábadnyomát lépem
Hófal lett a kerítésem.

Csorba csatornán farkasfogak
Puha párnádra száll az alkonyat
Szürke este tekereg
Szép kezedet keresem.

Festményeit több alkalommal a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtárban rendezett tárlatokon mutatta be. Néhány szép kép tőle (galéria):

Elismerései:

1986. Alföld folyóirat irodalmi díja

1986. Kiváló Pedagógiai Munkáért miniszteri kitüntetés

1994. Új Pedagógiai Szemle díja

2008. Pedagógus Szolgálati Emlékérem miniszteri kitüntetés

Források:

Várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár gyűjteménye

Kóta Dénes : Tési szél hozta változások In: Megyei Pedagógiai Körkép, 27. évf.(1997) 4. sz.
Ármás János: Krúdy Gyula és Gulácsy örököse In: Napló, 1997. dec. 8 (53. évf. 286. sz.)
Kilián László: A remete szitakötője In: Várpalotai Újság, 1998. febr. 12. (3. évf. 3. sz.)
Pethő: Lírai és drámai képek In: Várpalotai Újság, 1999. okt. 14. (4. évf. 15. sz.)
Kóta Dénes a Palotai Alkotók Körének tagja. – In: Hangadó, (1. évf. 8. sz.)  2007. szept. 28.
Stéger Ágnes: A lélek rezdülése. -In: Bakonyi Figyelő, 2007. szept. 28. (1. évf.12. sz.)
Madaras Annamária: Fájdalmas búcsú Kóta Dénestől. – In: Napló, 2008. aug. 8. (64. évf. 185. sz.)
L. Csépányi Katalin cikke In: Hetedhéthatár 2008. aug. (12. évf. 8. sz.)
Kocsis József: Színek, fények, üzenetek: Kóta Dénes emlékezetére In: Hetedhéthatár 2008. aug. (12. évf. 8. sz.)

Kocsis Tibor: „Repülnék” – Kóta Dénes emlékezetére – Hetedhéthatár 2008. aug. (12. évf. 8. sz.)

 

Mészáros Ervin József, dr. ciszterci áldozópap, tanár, földrajzi szakíró

(Adony, Fejér vm., 1897. nov. 30.- Dunaújváros, 1977. márc. 21. )

1916. augusztus 14-én lépett a ciszterci rendbe, 1921. július 16-án ünnepélyes fogadalmat tett, 1922. július 30-n pappá szentelték. 1921-től Budapesten gyakorló tanár, 1922-23 között Zircen betegeskedett. 1923-ban jószágfelügyelő helyettes. 1926-tól Egerben, 1934-től Székesfehérváron, 1936-46-ig Baján természetrajz-földrajz szakos gimnáziumi tanár.

M: Eger város települése. Bp., 1933. (Ciszt. dri ért-ek 70.) – Isten törv-ei a világrendben. + Mihalovics Zsigmond: Néhány fontos szempont. + Városi István: Isten törv-ei a világrendben. Bp., 1941. (AC 82.) 88.

Egyik volt tanítványa így emlékezett rá: „Dr. Mészáros Ervin a természetrajz tudományát volt hívatva belénk önteni. Az órák egyrésze a természetrajz szertárban volt, a többi óra az osztályteremben. A ne-gyedévi osztályzatom (akkor még negyedévben is kap-tunk mindenből érdemjegyet, amit beírtak az ellenőrzőbe és a szülőkkel alá kellett íratni) „rovó” volt. A lehető legrosszabb érdemjegy, amit egy diák kaphatott. Nagyon bántott, mert 1-est kaptam a többi tárgyakból (csak a fiatalok kedvéért: az 1-es volt a legjobb jegy és 4-es a legrosszabb). Megkérdeztem tanár urat, miért kaptam rovót, azért fiam, mert egy alkalommal nem készültél és 4-esre feleltél. Igaza volt. A tanár úrnak volt nádpálcája is, más tanár ilyet nem tartott. Sohasem használta a nád-pálcát az eredeti rendeltetésének megfelelően, csupán a fegyelmezésnek egy jól látható eszköze volt nála.”

Források: Katolikus Lexikon
EGRI FEHÉR/FEKETE a Ciszterci Diákszövetség Egri Osztályának hírei és a Gárdonyi Gimnázium és Szakközépiskola „színes” lapja 2000/ VII. évf. 1. sz.

 

Nárai János – érseki tanácsos

Adonyban született 1921. június 27-én. Székesfehérváron érettségizett, majd Komáromban teljesített katonai szolgálatot. A második világháborúban három alkalommal is fogságba esett. 1945-ben szabadult. Ezután a Műszaki Egyetem hallgatója és a Horthy Miklós Állami Kollégium lakója volt.

Székesfehérvárott szentelték pappá 1951. július 29-én. Ezután káplán lett Székesfehérvárott, 1953-ban Budapest-Albertfalván, 1955-ben Budapest-Remetekertvárosban és még ebben az évben Budapest-Máriaremetén. 1959-ben püspöke tanácsára szabadságra ment. 1959-ben Székesfehérvárott, 1961-ben Érd-Tusculánumban, 1962-ben Remetekertvárosban kisegítő volt.

1965-1982 között papi működési engedélyét megvonták, sőt kongruáját is. Szolgálat alóli felmentését kérte, majd különböző helyeken dolgozott. Kecskeméten a Talajerő Vállalatnál ellenőr volt, majd a Felsőfokú Gépipari Technikumban helyezkedett el. Később Budapesten, a Sérült Gyermekek Intézetében volt gondnok és felügyelő. Munka mellett a Műegyetemen szerzett diplomát, valamint az Egészségvédelmi és Biztonságtechnikai Intézetnél oklevelet. Végül az Autóközlekedési Tanintézet vizsgabizottság főelőadója lett.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kezdeményezte visszatérését a papi szolgálatba, így 1982-től kisegítő Bp-Felső-Krisztinavárosban. 1989-ben Paskai László bíboros hivatalosan kinevezte káplánnak Bp-Óbuda főplébániára.

1996-ban nyugállományba vonult. 1997-ben kisegítő Bp-Újpest Kertvárosban és különböző budapesti plébániákon. 2001-től Bp-Külső Váci úton, Szent Mihály plébánián nyugdíjasként kisegítő. Ez idő alatt 10 éven át a Regnum Marianum kápolnába rendszeresen járt szentmisét bemutatni.

2001-ben ünnepelte aranymiséjét és érseki tanácsosi címmel tüntették ki. Székesfehérvári évei alatt művészi adottságai folytán az egyházmegyei múzeum segédőre is volt. A Székesfehérvári Egyházmegye templomainak restaurálását irányította, sokszor végzett manuális munkát is.

1995-ben részt vett a nemzetközi zarándoklaton Lourdes-ban, ahol a Máltai Jelvény Aranykereszttel kitüntetést vehette át. Két éven át a Máltai Szeretetszolgálat lelkésze is volt.

2010. szeptember 25-én a belvárosi Főplébánia templomban vitézzé avatták.

2011-ben gyémántmisés lett.

 

Pintér Gyula repülőhadnagy

(Adony, 1924. január 11.- 2013. február 13.)

A család a Mária majori úton lakott. Édesapja id. Pintér Gyula kereskedő 1897-ben Rácalmáson, édesanyja Kotsis Anna 1903-ban Székesfehérváron született.

Az ifjú Gyula Székesfehérváron érettségizett, majd a Repülő Akadémia  és több magyarországi repülőtéren történt kiképzés után a német Messerschmitt vadászátképző tanfolyamot is elvégezte Székesfehérváron.

1944. október 1-én Veszprémben került a 101-es „PUMA” vadászezred 101/3. sz. „Drótke” fedőnevű vadászszázadához, ahol Debrődy György lett a századparancsnoka. Itt Tobak Tiborral (Cica) közös géppárban gyakorlatozott tovább, majd Tobak Cica úgy döntött, hogy Pintér Gyula, azaz Öcsi lesz a kísérője. Hamarosan már éles bevetéseken vettek részt. 1944. november 16-án La-5-ökkel kerültek légi harcba és Öcsi lelőtte az egyiket. A gépre Tobak Cicával közösen tüzeltek, jelentették a lelövést, ami később a légi győzelmek igazolásánál tisztázódott.

1944. november 19-én start után súlyos baleset következett be. Valamelyik dugattyú “kikönyökölt” a motorból, leállt a sróf, ömleni kezdett az olaj! A szélvédőre került olaj miatt vakon kényszerleszállt, szárnyvéggel kapta el a földet, s ennek következtében több száz métert cigánykerekezett-csúszott a gép. Öcsit 600 méterre találták meg a gép első földetérési pontjától. Az ülés vele együtt kiszakadt a gépből. Súlyos fejsérülést és sok zúzódást szenvedett. Hosszas kórházi kezelés után 1945 januárjában újra bevetésen repült, és ismét Tobak Cica kísérője lett. A háború végéig még két győzelmet aratott. Utolsó, 41. bevetését 1945. április 20-án repülte. Az Ausztriába áttelepített vadászezreddel együtt adta meg magát az amerikaiaknak 1945. május 5-én.

Még 1945-ben, ausztriai tartózkodása alatt elvette adonyi menyasszonyát, Ildikót, aki utána ment. A háború után felvették az egyetemre, ahonnan háborús múltja miatt 1 hónap múlva kirúgták. Technikumot viszont végezhetett, így Dunaújvárosban – az ötvenes évek Sztálinvárosában – építésvezető lett. A „Puma pilóták” koncepciós perét – mivel akkori lakhelye (Adony) miatt távol tartózkodott a többiektől – viszonylag kevéssel megúszta, „csak” rendőrségi felügyelet alá került. Felesége 1953-ban meghalt. Pintér Öcsi 3 gyerekkel (Attila, Zsolt, Ildikó) egyedül maradt. Aztán 1957-ben újra megnősült, ebből a házasságából egy gyermek (Antal) született, de 1964-ben elvált Edittől.

1970-ben diplomázott a Műszaki Egyetem esti építőmérnöki karán. 1972-ben újra megnősült. 1984-ben nyugdíjba ment, majd egy mérnöki magánirodát vezetett jelenlegi feleségével, Eszterrel. A Magyar Veterán repülők Szövetségének alapító tagja.

2009. szeptember 26-án a Vitézi Rend hagyományainak megfelelően, az országos Vitézi Szék javaslatára – a vitézi eskü letétele után – Pintér Gyulát vitézzé avatták.

Isten kegyelméből vitéz Pintér Gyula az öt Magyarországon élő utolsó ÖREG PUMÁK egyikeként – sajnos súlyos betegen – de ma is köztünk van.

Pintér Gyula (Öcsi) hadnagy igazolt légi győzelmei: 

1944.11.16.     La-5

1945.03.09.     Boston

1945.03.16.     Il-2

Nem igazolt légi győzelmek

1944.11.20.     Szovjet gép

1945.03.20.     Szovjet gép

A sors még további megpróbáltatással is megterhelte, mert 2011.-ben meghalt harmadik felesége is, akivel közel negyven évig élt házasságban. Ekkor már Ő is súlyos beteg volt és 2013. február 13.-án végleg csatlakozott a Magyar Királyi Légierő égi egységéhez.

Katonai pályafutása: 1944. augusztus 20.-án avatták hadnaggyá, majd a háború után az ismert politikai okokból az 50-es években honvédé fokozták le. Életben maradt társaival együtt csak a rendszerváltás után, 1992.06.30.-án rehabilitálták, amikor visszakapta korábbi rendfokozatát, majd 1997. augusztus. 20.-án  a Honvédelmi Miniszter parancsára őrnaggyá léptették elő.

Katonai elismerései, kitüntetései:

1944-45.-ben a háború alatt Kormányzói Dicsérő Elismerést (közismert nevén a bronz Signum Laudist),

Újólagos Kormányzói Dicsérő Elismerést (ezüst Signum Laudis) mindkettőt hadiszalagon, kardokkal, és a Német Vaskereszt első osztályát kapta.

 A rendszerváltás után Honvédelemért” érdemérem I. osztály 1993.10.23. Honvédelmi Miniszter által

Arany díszoklevél” (50 év) Szolnoki Repülőtiszti Főiskola és a Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Rektorai által  1994.09.17.

“Gyémánt díszoklevél” (60 év)  2004.09.23.

” Vas díszoklevél” (65 év)  a honvédelem és hagyomány ápolásban végzett munkáért és példás életútjáért. 2009.09.24.

“Vitézi cím”  Vitézi Rend Budapesti Törzskapitányság által adományozva 2009.09.26.-án.

Polgári életében:Katonai pályájának derékba törése után a civil éltben előbb mint építésztechnikus, építésvezetőként, majd később szerkezetépítő mérnökként nagyvállalatnál mint létesítményi főmérnök, tervezőirodában mint vezető tervező, Budapesten és az ország számos területén végzett elismert és szakmailag kimagasló munkát, melyet a már konszolidált évek alatt nyolc alkalommal jutalmaztak “kiváló dolgozó” elismeréssel. Életre szóló barátokkal, köztiszteletben álló ember volt!

A légi győzelmi adatok Becze Csaba – Elfelejtett hősök című könyvéből származnak, mivel ez a legutolsó ebben a témában megjelent mű és a legutóbbi kutatási állapotot tartalmazza. Más forrásokban némileg eltérő légi győzelmi adatok találhatóak.

Pintér Gyula 89 évet élhetett. Az utolsó Puma is  elrepült.

A közzétett anyagot Pintér Gyula jóváhagyta. Köszönet érte neki, és lányának, Pintér Ildikónak.

Selényi Pál fizikus, mérnök, egyetemi tanár

(Adony, 1884. nov. 17. – Budapest, 1954. márc. 21.) Kossuth díjas, az MTA tagja, a fénymásolás egyik feltalálója.

Matematika – fizika szakos tanári oklevelét 1907-ben a budapesti tudományegyetemen szerezte, hol Eötvös Loránd tanítványa, majd tanársegédje volt. 1910-ben doktorált, 1912-13-ban állami ösztöndíjjal Berlinben és Göttingenben tanult.

A Tanácsköztársaság alatt a tudományos egyesületek és múzeumok direktóriumának tagja lett, az 1918-19. tanév második félévében az egyetemen kísérleti fizikát adott elő. A Tanácsköztársaság bukása után az egyetemről fegyelmi úton eltávolították. 1921 őszétől két évtizeden át volt az Egyesült Izzó kutatója. Mind a klasszikus, mind a műszaki fizika területén jelentős eredményeket ért el Optikai kísérletei a kvantumelmélet egyik alappillérét képezik, eredményeit a szakirodalom számos helyen idézi. A műszaki fizikában munkatársaival együtt az izzólámpák, a fotocellák, a fotometria, a színmérések, a katódsugárcsövek és alkalmazásaik terén végzett nagy jelentőségű munkát. Feltalálta a szelenografálást, mely eljárással fény hatására szelénen képeket (fényképeket) lehet létrehozni. Utolsó éveiben különösen a szelén egyenirányítókban lejátszódó jelenségek vizsgálatával foglalkozott. Nagyszámú tudományos dolgozata hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelent meg. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1964-ben évenként kiosztásra kerülő Selényi Pál-díjat alapított fiatal fizikusok részére. 1948-tól az MTA tagja volt.

Bővebben az interneten: Selényi Pál

Szabados László színész, színigazgató

(Adony, 1874. november 12.–Budapest, 1935. október 28.)

1899-ben kezdte színészi pályáját. 1902–1905 között Halmai Imre társulatában játszott.

1906-tól 1911-ig Lőcsén, Iglón és más felvidéki városokban volt színigazgató. 1911–1913 között stagione társulatot vezetett. 1913–1915 között Erdélyben, 1915–16-ban ismét az egész ország területén, 1916–17-ben Baján és környékén, 1917–1919 között Nyitrán, 1919–20-ban Hódmezővásárhelyen és Szarvason, 1920-tól 1923-ig kisebb alföldi helységekben. A komáromiak így emlékeztek társulatára:
„1918. augusztus 31-én Szabados László színigazgató újra eljön társulatával és a tisztikaszinó nagytermében játszik. Végh Gizi, Csipkés Vali, Fáskerti Maca, Zsolnay Manci, Mester Karola, Deák Gyula, Barna Andor, Békefi, Kelen Rózsi, Bíró Erzsi a főbb szereplök. A közönség meleg pártolása mellett október végéig maradtak itt.”

1921. április 10-én megnyitotta az Újpesti Népszínházat. -ben Esztergomban tartott színielőadásokat. 1923-ban visszavonult.

Forrás:
MAGYAR SZÍNHÁZTÖRTÉNET – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 1990-2001
MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI LEXIKON Főszerk: Székely György
Akadémia Kiadó Budapest, 1994.
Dr. Baranyai József: A KOMÁROMI SZÍNÉSZET TÖRTÉNETE 1811-1941
Komárom, 1941.

Zuber Ferenc, sportvezető, vízépítő mérnök

(Adony, 1874. október 4.–Budapest, 1937. március 8.)
Évtizeden át a magyar sport egyik legjellegzetesebb alakja.

Az I. világháború alatt különböző csapatoknál mérnök-főhadnagy. Később a Magyar Atlétikai Szövetség alelnöke, az Országos Testnevelési Tanács főtitkára, e minőségében szerkesztette az OTT évenként megjelenő sportalmanachját, illetve A magyar sport története című kiadványt.

 1901-ben lépett be a Magyar Atletikai Clubba. 1906-ban a magyar olimpiai csapatot kísérő szakmai csoport tagja volt. 1912-től a Magyar Atlétikai Szövetség tanácstagjaként, 1920–24 között ügyvezető alelnökeként működött. 1914-től kezdve részt vett a Magyar Olimpiai Bizottság munkájában.  1921-ben az Országos Testnevelési Tanács főtitkárává nevezték ki. A Nemzeti Sport munkatársaként is dolgozott és több atlétikai évkönyvet szerkesztett.

 1896-ban lépett állami szolgálatba és 1903-ig a budapesti folyammérnöki hivatalnál, 1903-tól a debreceni kultúrmérnöki hivatalnál, 1907-től pedig a földművelésügyi minisztérium vízrajzi osztályán teljesített szolgálatot.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

 Zuber Ferenc. Sorozat: Magyar Sport-Almanach. Kiadó:: Országos Testnevelési Tanács. Kiadási év: 1928.

ZUBER Ferenc: A Magyar Athletikai Club története 1875-1925. Bp., 1925.

 

 

 

 

 

Zichy Ilona Dominika (Zichi et Vásonkeő)

(Adony, 1921. 05.26 – Münchenben, 2006.)

Gróf Zichy Ilona ; gróf Zichy Aladár második házasságából született. Édesanyja. Wenckheim Ilona grófnő.

Testvérei: Zichy Krisztina, Zichy József Nándor, Zichy Louise Anna, Zichy Aladár

Férje: Csáky Sándor György

Gyermekei: Csáky Ferdinánd Alfonz, Csáky István Sándor, Csáky Ilona Krisztina

E3. Aladár, *Nagyláng 4.9.1864, +Budapest 16.11.1937; 1m: Ürmény 10.9.1893 Gfn Henriette Hunyady de Kéthely (*1.7.1872 +6.4.1910); 2m: Ó-kigyós 3.6.1917 Gfn Ilona von Wenckheim (*Ókigyós 4.4.1885, +Munich 26.7.1972)

  • F1. [1m.] LÍVIA Feliecia Henriette Eleonore Klara Philomene Maria Josepha, *Vajta 8.8.1895, +Ecublens, Switzerland 22.12.1971; m.Budapest 15.10.1918 Gf Anton von Wenckheim (*Velké Leváre (Nagylévárd, Gross-Schützen) 15.3.1891, +Lausanne 25.2.1976)
  • F2. [1m.] MÁRIA HENRIETTA, *Vajta 21.8.1896, +Sydney, Australia 29.7.1973; m.Budapest 16.1.1921 Ferenc Gf Esterházy de Galántha (*Devecser 28.1.1896, +Stockholm 12.3.1939)
  • F3. [2m.] KRISZTINA MÁRIA ANTOINETTE, *Budapest 13.6.1918
  • F4. [2m.] JÓZSEF FERDINÁND Aladár László Benedek Inocenz Maria, *Vajta 19.10.1919, +Munich 9.5.1981; m.Erdöbénye 19?? (div 1968) Stephanie Bss Bánhidy de Simánd (*Arad 2.9.1891, +Arnstorf, Lower Bavaria 23.1.1971)
  • F5. [2m.] ILONA *Adony 28.5.1921; m.Erdőbénye 2.5.1953 Sándor Gf Csáky de Körösszegh et Adorján (*Turjaremete 30.4.1906, +Cegléd 8.9.1991) + München 2006. október 13.
  • F6. [2m.] LUJZA Anna Maria Josepha Sarolta Ladislaja, *Vajta 25.6.1923 – + Gyula, 2010. szeptember 5.
  • F7. [2m.] ALADÁR László György Lajos Benedek Mária József, *Vajta 18.8.1925; 1m: Wien 23.9.1957 (div 1960) Magdalena Hader (*Budapest 26.7.1933); 2m: Stockholm 23.11.1988 Irén Radványi (*Nyiregháza 16.1.1930)

További információk a Gróf Csáky családról: http://www.thomas-sz.com/web_adel/csaky/titelseite.html