Természeti értékeink

Adony Város az Alföld nagytájon belül Közép – Mezőföld kistájához tartozik. A város természeti adottságait a két középtájhoz való tartozás határozza meg.

A település területhasználati diagramja jól szemlélteti az adonyi táj jellemzőit: – domináns mezőgazdasági területhasználat (túlnyomó részt nagyparcellás szántó; jelentős szőlő, kert és gyümölcsös; szórványosan gyep és legelő; megjelenő halastó és nádas területek) – szinte azonos méretű erdő- és vízgazdálkodási terület, – jelentős méretű közlekedési terület (autópálya a tájszerkezetet is meghatározza), – a teljes közigazgatási területhez képest kisméretű települési és gazdasági terület.

Domborzat

A Duna-menti síkság ártéri szintű, hordalékkúp-síkságára a 95-100 mBf. magasság a jellemző. A terület döntően a folyóvízi eróziós és akkumulációs hatásokra alakult ki. Az általában 10-20 m vastag kavicsos rétegsor felszín közeli helyzetű, jó víztároló, s jelentős hasznosítható kavicskészletet tartalmaz. A kistájon belül Adony is jelentős kavicskészletekkel rendelkezik. A Közép – Mezőföld kistájra magasabb tengerszintfeletti magasság jellemző. A felszínt a löszre jellemző lepusztulásformák, valamint eróziós-deráziós völgyek sűrű hálózata tarkítja.

Éghajlat

Az érintett kistájak éghajlati adottságai közel azonosak, mérsékelten meleg, száraz éghajlatúak. A Közép – Mezőföld kistájon tavasszal a talajmunkák idején, illetve amíg a növényállomány nem záródik, száraz időben az ÉNy-i szél nagy magasságokig felkavarja a finom lösztakarót. A kevés csapadék meghatározó a növénytermesztésben.

Vízrajz  

A Duna 1593-as és 1601-es folyamkilométere között keletről határolja Adonyt, a folyó szélessége ezen a szakaszon 500 m körüli. A belterület és a dunai Nagy-sziget között található a holtág, a Kis-Duna, melynek vízáramlása a szigetre vezető út töltése miatt nem kielégítő. A település kisebb vízfolyásai közül kevés a természetes vagy természetközeli, a síksági területen jellemzően mesterséges csatornák találhatók. Ez utóbbiak közül a legjelentősebbek az Északi övcsatorna, az Adonyi-főcsatorna, és a Déli övcsatorna. A Líviai (Cikolai) halastórendszer vízfelületének nagy része (205 hektárból 160 hektár) Adony területéhez tartozik. A terület jelentős vízimadár fészkelő és pihenőhely, 1977 óta helyi jelentőségű természetvédelmi terület. A településen további, kisebb méretű mesterséges tavak találhatók (a Keleti-völgyi-patak felduzzasztása a Perkátai út mellett; Czigler-tó a Szent Mihály-hegy mellett).

Növényzet

Potenciális növényzet a Duna-mentén ártéri ligeterdő és mocsár, a magasabb térszíneken keményfaliget és láperdő. Jellemzőek: amerikai alkörmös, kései meggy, gyalogakác, kisvirágú nebáncsvirág, japánkeserűfű, bálványfa, zöld juhar, selyemkóró, tájidegen őszirózsa- fajok, amerikai kőris, akác, aranyvessző-fajok.

A Közép-Mezőföld kistájhoz tartozó löszplató nagy része potenciális erdőterület. Az évszázadok óta művelt tájban ma legjellemzőbbek a nagytáblás szántók. A természetközeli vegetáció maradványai a hullámos felszínbe bevágódó kisebb löszvölgyekben, a homokos talpú laposokban maradtak fenn, valamint gyakran a szántók közti mezsgyék őrzik az egykori flórát.

Talaj

A Duna-menti síksághoz tartozó területek alapkőzetét a pannóniai üledékek adják, melyen a Dunai kiöntésekből származó réti talajok alakultak ki. A mélyebb fekvésű területekre a lápos jelleg, míg a magasabb fekvésű részekre a nagyobb humusztartalom jellemző. A kiemelkedő területeket 5-25 m vastagságú lösz fedte be.

A Fejér Megyei Földhivatal adatszolgáltatása alapján Adonyban átlagosnál jobb minőségűnek tekinthetőek a gyümölcsös 2; kert 2; szántó 1, 2, 3; szőlő 2, 3; legelő 2; rét 2,3.

Tájszerkezet, tájhasználat

Adony térsége tájszerkezetének alakulását a természeti adottságok befolyásolták, így a Duna közelsége, mely többek között befolyásolta a talajképződést, a domborzati, talajtani adottságok, melyek lehetőséget adtak a szőlőhegy művelésére. A beépített területeken túl a tájszerkezet jelentősebb mesterséges elemei közé tartozik a Líviai halastavak és a 2006-ban átadott autópálya.

A Líviai tavaknál a Duna közelsége a víztömegének kedvező hasznosítási módja, az összefüggő nádterületek, valamint a környező rét és legelő területek jelenléte folytán védett madárfajaink részére kedvező fészkelési, tartózkodási, táplálékszerzési körülmények adódnak.

A területen megfigyelt 55 fészkelő valamint 31 vonuló madárfaj oly jelentős génkincset képvisel, hogy megóvásuk természetvédelmi szempontból feltétlenül indokolt. (E rendelet 2. sz. melléklete tartalmazza a legfontosabb madárfajokat.)

 A védett területen fészkelő fontosabb madárfajok

  •   Nagykócsag
  •  Feketenyakú vöcsök
  •  Vörösgém
  • Nyári lúd
  • Selyemgém
  •  Bakcsó
  • Kanalasgém
  • Fehérszárnyú szerkő
  •  Küszvágó csér
  • Jégmadár
  • Kékbegy (Fehércsillagos alfaja)

 Védett területen vonuló fontosabb madárfajok

  • Réti sas
  • Halászsas
  • Vándorsólyom
  • Törpesólyom
  • Kékcsőrű réce