Adony területe már a bronzkorban is lakott terület volt.Az I-IV. század között Vetus Salina néven katonai tábor volt itt található. Az itt élő római katonák valószínűleg magukkal hozták Itáliából a szőlővesszőt és meghonosították a szőlőtermelést a most is erre használt dombok lankáin. A területen végzett ásatások során megtalálták a régészek a Liber istennek felajánlott oltárkövet, mely bizonyíték az itteni szőlőművelésre. Hasonló oltárköveket a környékünkön ( pl. Velence térségében is) találtak a régészek.

Első írásos emlékünk 1331-ben keltezett. A Vatikáni levéltárban található adójegyzékben ma is találkozunk vele, melyben leírják, hogy a tized egy részét szőlőben, illetve borban is le lehetett róni. Ez már kézzel fogható bizonyíték az itteni szőlőtermesztésről.
Második írásos emlékünk 1568-ból származik, az akkor Dzsánkurteránnak nevezett Adonyból, mely ekkor török település volt. Az írás rögzíti, hogy az itteni ráják (adófizetők) szolgálataik fejében saját megtermelt borukat monopóliumi adó nélkül értékesíthetik.

Igazi fellendülést a szőlőtermesztésben és a bor készítésben a török kiűzése után elnéptelenedett területekre betelepített svábok hozták. Szülőföldjükről magukkal hozván munkaszeretetüket, szőlőművelési tapasztalataikat, rövid idő alatt a környező dombságot szőlővel telepítették be. Ugyanakkor magukkal hozták szülőföldjükről Szt. Orbán tiszteletét, melynek 1811 és 1813 között az akkori Kereszt hegyen a székesfehérvári Milasin püspök kívánságára kápolnát építettek, hogy "szél vagy eső miatt tiszteletlenség ne történjen a szertartás körül", szól a határozat, kiegészítve azzal, hogy az itt élő gazdákat terheli ennek fenntartása is.

Orbán pápa 223-ban került a pápai trónra, majd 230-ban vértanú halált szenvedett. Személye két dolog miatt kapcsolódik a szőlőműveléshez.

• Több évszázados megfigyelés szerint a mérsékelt égövű szőlőt termelő Európában Orbán napja körül van az utolsó, a már szépen kifejlődött, szőlőhajtásokat veszélyeztető fagyos nap. Magyarul az utolsó fagyos szent

• Orbán pápa rendelte el, hogy a mise áldozatokat nemesfém edénnyel kell elvégezni, melyeknek díszítésére szőlőfürt motívumot alkalmaztak

Az itt élő gazdák gondozzák, fejlesztik szőlő ültetvényüket, és igyekeznek minél jobb borokat készíteni, melyek a több évszázada épült pincékben várják a borszerető embereket. Az évről évre jobbnál-jobb eredmények méltán hirdetik az itt termelt borok és gazdák hírnevét.